Tizenkétezer néző előtt muttatták be a rockopera felújított változatát az ősbemutató 25. évfordulója alkalmából a Budapest Sportarénában.
A díszelőadás megrendezését közel egy évig tartó munka előzte meg. A részben amatőr szereplőket tehetségkutató-szereposztó műsorfolyamban választották ki. A jelentkezők kiválasztását és felkészítését végző szakmai zsűriben Alföldi Róbert, Keveházi Krisztina, Kocsák Tibor, Szulák Andrea és Szikora János, a jubileumi díszelőadás rendezője kapott helyet.
A tehetséges fiatalokból álló "Társulat" Szikora János vezetésével kiváló produkciót alkotott, egyben modern köntösbe öltöztette a két és fél évtizeddel ezelőtt Szörényi Levente és Bródi János által színpadra álmodott produkciót.
A kétórás színházi varázs '56. októberének jelképes himnuszával, Beethoven Egmont-nyitányára koreografált táncjátékkal kezdődött, amelyl korhű jelmezekben idézte fel a magyarok honfoglalását.
Szikora ezután igazi újítást írt a drabba azzal, hogy az osztálykiránduláson lévő fiatalok érdeklődve néznek történelmi emlékeket és relikviákat, majd megpróbálják maguk közül kiválasztani az államalapító múlt történelmi szereplőit, ám a választás "oly nehéz."
A zenés játék ezután már az ismert történet alapján folytatódik, hangzásvilágában megújítottan és metakommunikációban kihangsúlyozva napjaink aktuális problémáit.
Szikora két pozitív főszereplőt állít a darab középpontjába, miliméter pontossággal rajzolja meg István és Koppány jellemét. A precíz kidolgozottság az alkotás minden mozzanatára jellemző. A művészi produkciók nagysága éppen a kiváló színészi teljesítményekben mérhető le. A produkció felemelő pillanata, amikor Réka (Herczeg Flóra) fehér lovon érkezik a színpadra, - a békéért imádkozni Itvánhoz. (Feke Pál.)
Szikora értelmezésében két olyan ellenfél jelenik meg, akik ragaszkodnak a törvényességhez, és elutasítják az árulást, a kicsinyes és pillanatnyi érdekszövetségeket, a lázítást.
Az darabot szemlélő tizenkétezres tömeg valószínűleg értette a történelmi múlt jelenidejű értelmezését, - de megértés helyett inkább néma döbbenetet lehetett érezni.
A Sportaréna hatalmas tere egyébként nem igazán volt alkalmas a drámai hatások megjelenítésére, - a színpadi feszültség kevéssé "ment át" a közönséghez. A drabba írt apró poénok inkább poénkodásnak tűntek, mint szarkazmusnak.
Zavaró volt a playbackről szóló zene is. Az előadást a hátsó sorokban ülő, vagy a kivetítő vászonról követő nézők már csak zenei ütemkéséssel tudták követni. A színpad az első sorokból is nehezen volt belátható, de a produkció legalább élő zenét érdemelt volna!
A címszerepet játszó Feke Pál méltán lépett Varga Miklós öröképe, miként a Koppányt alakító Vadkerti Imre is felemelő játékkal hódította meg a közönséget és Vikidál Gyula egykori szerepét.
Saroltot alakját Éder Enikő zseniális játéka és énekhangja varázsolta elénk. Gizella fennséges szépségét Simon Boglárka formálta meg, míg a Rékát alakító Herczeg Flóra énekhangjának tökéletes tisztaságával és ragyógó szépségével hódított.
Ne feledkezzünk meg az epizódszerepek megformálóiról sem, Wunderlich József, Tóth Attila, Molnár Ágnes, Koroknai Árpád, Kisfaludi Karola, Nagy Szilárd, Mező Zoltán és Aradi Imre felszabadult örömteli produkciót mutatott be. Asztrik szerepére Derzsi György tökéletes választásnak bizonyult.
Ne feledkezzünk meg végül a táncos jelenetekben feledhetetlen élményt nyújtó Olter Wandáról sem.
